2011. augusztus 3., szerda

Per una bella nostalgia: una vecchia 1000 lire e rimasta per sempre nel mio portafoglio - avagy a "vén" 1000 lírás mindig a bukszában


Én is Itália szerelmese vagyok - eddig már több, mint 60 olasz városban (városkában) jártam az elmúlt 15 év alatt - meg is tanultam a nyelvet vénségemre - elég tisztességesen :-) Nosztalgiázom én is az 1000 lírás caffe macchiato-ért. Amikor nyitnikék a pénztárcám és megpillantom a "kis öreget" azonnal apró emlékekdarabkák ugranak elő a szerteszét guruló apróval együtt...

Az euro bevezetésének napjaiban, egy tudósítás ment a RAI1-n, miszerint egy szicíliai idős asszony sírva kérte a postino-t, hogy neki "vecchia lira"-ban hozza a nyugdíját, mert ő ezt az "úri bankót" nem akarja. Nem tudja, és nem is akarja már megtanulni a váltó-számítást, és most különben is: mondja meg a Riporter Úr, mennyibe fog kerülni például egy granita brióssal? - a világ egyik legszupibb reggelije: meleg brriós, édes sziciliai hóval.

Az 1000 lírás láttán nekem is az a pillanat ugrik be a leggyakrabban, amikor Nicolosi főterén, hajnali 9-kor, a házigazdáimtól kisurranok, le a földszintre, a "bárba", kérek granitát és brióst, és kávét, kiviszem a teraszra... A bár asztalai reggel árnyékban vannak, s rajtam kívül csak néhány koránkelő férfi szürcsölgeti a kávéját, óriási sárga újságlepedővel borírtva... s mindannyiunk asztalával szemben ott pöfékel az Etna egyik pofácskája. Amíg ők - természetesen - a Siracusa - Napoli meccsel vannak elfoglalva, addig én együtt olvadozom a granitámmal... Ilyen szép látványt ritkán ád az élet! A semmihez sem hasonlítható granita, a briós, és a kávé együtt volt 1000 líra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hiba történt a modul működésében