2011. június 26., vasárnap

Egy újabb faláda...és a rácsos linzi.

Nagyon megcsapott a smirglizett fa illata! :-)
Sok lécre tettem szert, miután szétbontottam a kutyaólat, de ne tudjátok meg, milyen állapotban voltak ezek a darabok! Nincsenek elkorhadva, de azért 15-20 év "használat" után, azért mégiscsak el lehet képzelni... Egyforma darabok mind, fűrészelni nem sokat kellett, de csiszolni annál inkább. Egy deszka egy fél óra csiszolás után látta meg újra a napvilágot... majd jól átitattam őket lenolajkencével - ettől oda lett teljesen a kutyaszag :-)) Én úgy döntöttem, hogy amíg nem tanulgatom meg az alapokat, addig egy folyóméter lecet sem veszek meg a boltban. Összeragasztás, szögelés előtt, és utána is zöld színű vastaglazurt kapott, mint a másik láda. (Van még sok fám! :-))))


Ennek örömére délután sütöttem egy málnaízes rácsos linzert, a nagyanyám receptes könyvéből - nem lehet elrontani! Omlós, vajas, finom!

Sütés előtt...



És 25 perc múlva...



Fél kiló lisztbe egy cs. sütőpot és 20 dkg porcukrot tegyünk, majd egy Rámakockát morzsoljunk szét a lisztben. Egy egész tojás és, vagy egy deci tej, vagy egy evőkanál tejföl kell bele és még egy csipet só. Kb. 5-8 perc gyurmázás után végre összeáll a tészta, a gombócot félórára tegyük a hűtőbe. Ezután bekapcsoljuk a sütőt 130-150 fokra (középmeleg) - levágjuk a tészta kb. 1/3-ad részét és félretesszük. A 2/3 részt téglalap alakúra nyújtjuk és egy átlagtepsit kibélelünk vele. Nem kell se kikenni, se papírozni az alját! Erre olyan lekvárt, vagy darabos dzsemet teszünk, amilyen van otthon :-) - azután a maradék 1/3 kerül feldarabolásra, majd - mint gyermekkorunkban - hurkákat sodrunk belőle. Ezeket rácsos alakban helyezzük a lekvár fölé. Bekenjük töjássárgájával, hogy szép piros legyen, ha megsült. 25 perc a sütésidő. Még forrón felszeleteljük és a tányérunkban megszórhatjuk még porcukorral. Nagyon finom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hiba történt a modul működésében